Kettős szorításban Ázsia

A legtöbb ázsiai ország az utóbbi években az óvatosság mintaképévé vált, hiszen amíg például az amerikai és európai háztartások egyre gyorsabban adósodtak el, addig az ázsiaiak szép lassan gyűjtögették a megtakarításaikat. Amíg a gazdag országok bankjai egyre több kockázatos eszközt tartottak, addig az ázsiai bankoknál ezek a kockázatos eszközök a portfólió elhanyagolható részét tették ki. Végül, de nem utolsó sorban, amíg Amerika és Anglia felszívta a világ megtakarításait, addig az ázsiai kormányok a hatalmas devizatartalékot halmoztak fel. Ez azonban a pénzügyi válság közepette semmit sem jelentett, hiszen egyes ázsiai országok a körültekintés ellenére sokkal jobban megszenvedik a válságot, mint például a nyugati társaik - írja a The Economist.

A Bank Gutmann privátbank nemrégiben megrendezett befektetői napján egyebek mellett a Lloyd George Management portfólió-kezelője is a megtakarítások fontosságára hívta fel a figyelmet. Douglas Ayton - aki lassan már két évtizede foglalkozik az ázsiai piaccal - előadásának az ábráján is jól látható, hogy a feltörekvő ázsiai országok megtakarítása szignifikánsan magasabb volt a bruttó nemzeti jövedelemhez viszonyítva, mint például Angliában vagy Amerikában.

Összehasonlításképpen 2008 negyedik negyedévében a GDP visszaesése éves szinten Hong Kongban, Szingapúrban, Dél-Koreában és Taiwanon elérte a 15 százalékot, miközben az export visszaesése 50 százaléknál is nagyobb volt, ami megközelíti az 1998-as krízis idején tapasztalt visszaesést. A feltörekvő ázsiai országokban azért láthattunk akkor olyan mértékű visszaesést, mivel a gazdaságaik túlságosan függővé váltak a külföldi tőkétől, miközben a helyzet most is hasonló, csak jelen esetben a függőség az exporton keresztül jelentkezik.

Ázsia exportvezérelt gazdaságai korábban minden más régiónál nagyobb mértékben profitáltak az amerikai fogyasztás felfutásából, ennek megfelelően pedig a kereslet drasztikus visszaesése itt komolyan érezteti a hatását. Az ázsiai régió exportja 2008 decemberében 13 százalékos visszaesést mutatott egy éves összehasonlításban, ami csak minimálisan marad el az 1998-as és 2001-es visszaeséstől. A zuhanás pedig nem csak a fejlett és fejlődő ázsiai országok közötti kereskedelemben figyelhető meg, hanem az ázsiai régión belül is, ahol például a kereskedelem visszaesése még az amerikai vagy az európai régióhoz képest is nagyobb volt. Jó példa erre, hogy például a régiós kínai export 27 százalékkal esett vissza 2008 decemberében, főként az újraexportált termékek keresletének visszaesése miatt.

A sokkoló exportadatok viszont csak a problémák egy részét jelentik, hiszen a dolgok mélyére ásva azt láthatjuk, hogy az import még az exportnál is nagyobb mértékben esett vissza, ami azt az üzenetet hordozza, hogy a belső fogyasztás gyengeségei nagyobb részt képviselnek a gazdasági visszaesésben. Jó példa erre, hogy a régióból leginkább kilógó Dél-Koreában 2008 negyedik negyedévében a nettó export (az export és az import különbsége) pozitív tényezőnek számított, miközben a belföldi fogyasztás és az állóeszköz felhalmozás éves szinten 18 illetve 31 százalékkal esett vissza. Dél-Korea azért lóg ki a sorból, mivel a háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez képest a háztartások adósságának mértéke elérte a 150 százalékot, ami még az amerikai aránynál is magasabb.

A régió más országaiban pedig hasonló folyamatokat láthatunk, azzal a különbséggel, hogy itt a fogyasztás visszaeséséhez még az is hozzájárul, hogy a háztartások komoly megtakarítást (ingatlan- és részvényvagyon) halmoztak föl, aminek az értéke a válságban sokat csökkent. Hong Kongban például tavaly nyár óta 20 százalékot estek az ingatlanárak, a Goldman Sachs elemzői szerint pedig 2010 közepéig még további 30 százalékos esésre van kilátás.

Több sebből vérzik Ázsia

Az HSBC elemzői is erre hívják fel a figyelmet, véleményük szerint ugyanis az ázsiai országokat két recesszió is sújtja, az egyik belülről, másik pedig kívülről őrli fel a gazdaságokat. Korábban mindenki azt hitte, hogy a feltörekvő ázsiai országok belső piaca ellensúlyozni tudja majd az exportpiacok visszaesését, azonban ezzel ellentétben két oldalról is rásegített a válságra. Először is a 2008 első felében tapasztalható élelmiszer- és energiaárak emelkedése eltűntette a vállalati profitokat, valamint a háztartások jövedelmének vásárlóértékét (az ázsiai országokban egy átlagos fogyasztói kosárban sokkal nagyobb részarányt képviselnek az élelmiszerkiadások, valamint az energiaköltségek), ami a belföldi fogyasztásra hatott negatívan.

Másrészt számos országban engedékeny monetáris politikát folytattak, ami a magas infláció "beragadása" miatt szintén visszafogta a belföldi fogyasztást. Sőt ez még csak a kezdet, hiszen ha az export visszaesése elégtelen belföldi fogyasztással párosul, akkor ez arra ösztönzi a vállalatokat, hogy visszafogják a beruházásokat, valamint elbocsássák a dolgozóikat. Nagyon nehéz megmondani, hogy a nagyobb bajt a belföldi fogyasztás gyengesége, vagy a külső fogyasztás visszaesése okozta, az azonban tény, hogy mindkettőnek komoly hatása volt.

Korábban igen vitatott kérdéskör volt, hogy az ázsiai csodában mekkora szerepe volt az exportnak, hiszen a régió országai egymástól nagyon különbözők, ha például az export nagyságát nézzük a GDP-hez viszonyítva. Indiában például mindösszesen a GDP 14 százalékát tette ki 2007-ben az export, miközben Szingapúrban ugyanez az érték 186 százalék volt. Érdemes megemlíteni, hogy például a gyakran exportorientált gazdaságnak tekintett Japánban a GDP 16 százalékát teszi ki az export.

A külső függőséget azonban túlértékelheti a GDP arányos export, ha az exporton belül magas az importfüggőség. Például Kínában a GDP 36 százalékát teszi ki az export, azonban ennek az aránynak legalább a feléhez importált alapanyagokat használnak fel, tehát az export visszaesésének hatását párhuzamosan ellensúlyozhatja az import visszaesése. Ezért azt mondhatjuk, hogy a nagyobb országok, mint Kína vagy India kevésbé exportfüggőek, miközben például a kisebb országok (Hong Kong, Szingapúr, Taiwan) exportfüggősége nagy.

Portfolio.hu