Már elég régen megszülettem, pontosan 1953-ban.

Általános iskolámat, az akkor még Thalmann utcai iskolában végeztem, majd a Lékai János Gimnáziumba jártam, ahol 1971-ben érettségiztem.

Közben sportoltam, a Ferencváros evezős csapatában értem el eredményeket, valamint a népszerű Kolibri zenekar gitárosa voltam. Ebből is látszik, hogy megfertőződtem, hiszen már ekkor is több lovon ültem egyszerre.

Az, hogy továbbtanuljak szóba sem kerülhetett, mivel a család nem engedhette meg magának, hogy én még néhány évig ne hozzak haza fizetést, csak költség legyen a tanulmányaim miatt. Pedig már akkor érdekeltek a pénzügyek.

Rádió-TV műszerész ipari tanulóként végeztem, az akkor Kelet Európa leghíresebb gyárában, az Orionban, ahol szakmai versenyt is nyertem. Köszönhetem ezt azoknak az idősebb szakembereknek, aki meglátták bennem az érdeklődést, hogy akartam tanulni az okosabbaktól, és szárnyaik alá kerülhettem. Megtanítottak a szakmára. Szigorúak voltak és én ettől lettem a legjobb.

Továbbfejlődésem érdekében és persze a kíváncsiságom miatt, elhelyezkedtem műszerészként a Budapesti Elektroakusztikai Gyárban. Na persze ebben az is közrejátszott, hogy ha a zenekarnak elromlott az erősítője, - ami sűrűn előfordult – nem volt, aki megjavítsa. Gondoltam így megoldódik a probléma.

Mellékállásban foglalkoztam öngyújtók értékesítésével, pontosan ügynököltem az ország egész területén.

Bevonultam sorállományú katonának, ahonnan szakaszvezetőként szereltem le.

Mindig egy elhibázott gondolatnak tartottam a katonaságot, ezt sajnos nem méltányolták odabent, ezért állandó fenyegetési eszköz volt ellenem a fogda, mint bennalvás lehetősége.

Örültem, mikor leszerelhettem, ez az, amit nem nekem találtak ki. Katonáskodjon az, akinek ez tetszik.

Leszerelés után, még dolgoztam egy ideig a BEAG-nál, de állandó vitáim voltak a vezetővel. Nem tudott elég munkát adni, én meg, mint a „Bolygó Hollandi” mászkáltam gyáron belül és ismerkedtem, a különböző „munkanemekkel” és „hímnemekkel, nőnemekkel”. Ez utóbbi jobban tetszett, viszont a vezetőmnek nem. Mindig azt mondta, üljek le az asztalomhoz és csináljak úgy, mintha dolgoznék. Persze ez nekem nem tetszett, így elmentem a BKV Metró ipari televíziósaihoz dolgozni, közben másodállásban kijáró műszerészként kisiparosként tevékenykedtem.

Mivel a zenéléshez nem éreztem nagy tehetséget, de a színpad vonzott, éjszakánként diszkózni kezdtem. Ezáltal nagymértékben megfeleltem Nagy Feró zenéjének, megvolt a nyolc óra munka, mint kijáró műszerész, a nyolc óra szórakozás diszkó, és végül a nyolc óra pihenés a Metrónál. Természetesen, ez így nem mehetett sokáig.

Kiléptem a Metrótól és 1980-ban főfoglalkozásban lettem, vállalkozó,- akkor még kisiparosnak nevezték. Jelentkeztem az akkor még Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, estin el akartam végezni. Sajnos később közölték, hogy időközben átszervezésre került és megszűnt az esti tagozat, de a következő évben jelentkezhetek levelező szakra.

Esti tagozat helyett a Margitszigeten a Thermal szálló Havanna bárjában dolgoztam, valamint zenekaroknál technikusként.

Ez annyira megtetszett, hogy a kijáró műszerészséget abbahagytam. Hang és fénytechnikai, látványtechnikai eszközöket, berendezéseket kezdtem gyártani, ezekkel az ország különböző helyein diszkókat építettem meg, és ezekkel a berendezésekkel több helyen diszkóztam is.

Ilyen helyek voltak a teljesség igénye nélkül: Budapesten ifjúsági klubok, művelődési házak, Omnia Disco Bár, Terminál Kamionpakoló, Lőrinc étterem, Seherezádé, stb. Vidéken: Győr, Komárom, Bábolna, Nagyigmánd, Kisbér, Fonyód-Bélatelep, Szentendre, Verpelét, Heves, Nyíregyháza, Dombrád, Gávavencsellő, stb.

Újra jelentkeztem a Közgázra, de időközben a levelező tagozat is megszűnt és én megint nem tanulhattam tovább.

Megmaradtam a szórakoztatóiparnál, később már látványtervezőként, belsőépítészként, terveztem is, építettem, a bútorokat, díszleteket. Szórakozóhelyeket építettem, az addigi alaptevékenységem a gyártás mellett.

Volt olyan hely az országban, ahol annyira tetszett a műsorom, hogy meghívtak a helyi rádióba műsorvezetőnek, hogy szerkesszem a slágerlistáját, és ezt adásban vezessem is.

Egy ismerős révén bekerültem a divat világába, a még meglévő kis időmben divatáru készítésével foglalkoztam 3-4 évig. Tetszett nagyon, amiket készítettünk, de jöttek a kínaiak és nem tudtunk és nem is akartunk versenyezni.

Elvégeztem a vendéglátó iskolát, majd Balatonon, Fonyódon egy halászcsárdát (Halászó Macska) és éjszakai bárt irányítottam. Ebben az iskolában mellékesként, marketinget is tanultam.

Meguntam a sok mászkálást és nyitottam egy saját diszkót, ahonnan a ma is működő diszkósok, rádiós műsorvezetők, túlnyomó többsége elindult. Ez a diszkó közel tíz évig üzemelt. Ez a hely ES-O-ES Disco néven vált emlékezetessé néhány ezer fiatal számára.

Rengeteg zenekar videoklipet készített ezen a helyen. Többen megszerették a klúbot, így egy show műsort forgatott a Dolly Roll zenekar, Fenyő Miklós irányításával a Cherry zenekar, de a 90-es évek legnépszerűbb együttesei, zenekarai is forgattak videókat és léptek fel. Amennyiben alakult egy új zenekar, akkor nálunk mutatkoztak be. Többek között a Rapülők, a Bon Bon, a TNT, stb.

1995-ben designe váltás történt és persze ehhez a hely nevét is meg kellett változtatni. Az új név Club Bedrock lett. A zenében is megtörtént a stílusváltás, jött a hagyományos mellé az elektronikus zene.

A terület és a megmaradt szabadidő hasznos kihasználása érdekében, ezen a helyszínen nyitottam egy fittness centert is, és Olaszországból importáltam (Gotthingen néven) evőeszközöket, konyhafelszereléseket, amivel elláttuk a kiskereskedőket, valamint a saját üzleteinket.

Elvégeztem a Perfektnél egy mérlegképes könyvelői tanfolyamot, meg a Szász Károly nevével fémjelzett, Közép-Európai Bankárképző iskola (most Nemzetközi Bankárképző Központ) tőzsde tanszakát. További marketing tanulmányokat is folytattam.

Abban az időben, néhány vállalkozásnál válságmenedzselést végeztünk, megreformáltuk gazdasági tevékenységüket, megszüntettük veszteségeiket és nyereségessé tettük cégeiket.

Érdekeltté váltam a labdarúgó utánpótlás nevelésben is, mert egy jó nevű utánpótlásképző egyesület ügyvezetője lettem. A Goldball volt a kezdet a labdarúgó utánpótlás nevelésében, évekig az óvodás és kisiskolás labdarúgás legeredményesebb és egyben vezető egyesülete volt. A mai 19 éves és attól fiatalabb focisták többsége itt nevelkedett.

A Bedrock bezárása után még megépítettem az Albatros nevű diszkót, amiből kényszer hatására kiszálltam, rögtön a megnyitás után.

Néhány évet eltöltöttem a vasiparban, mint pénzügyes. Alkalmazottaink dolgoztak a budapesti Siemensnél, a Ganzban, vidéken a Ganz Acélszerkezetek gyárában, az SLR nevű cégnél, közben egy országos hálózattal rendelkező cég, informatikai hálózatának rendszergazdái lettünk. Így tevékenykedtünk még egy iparágban, nevezetesen az informatikában.  

Belekóstoltam az építőiparba is, egy generálkivitelező cég részlegvezetőjeként. Feladatom a munka, az anyagrendelés, magának az egész kivitelezésnek szervezése, irányítása, ellenőrzése.

Jelenleg független pénzügyi tanácsadóként iparkodok az idáig tanultakat, felhalmozott tapasztalatokat, továbbadni. Vállalkozóként sok sikerrel, kevés sikertelenséggel (de az legalább nagy volt) rengeteg mindent tudok továbbadni az arra igényt tartók számára.

Eddigi tevékenységem alatt azt tanultam, hogy egyedül sok mindenre képes az ember, de ha jó csapat van mögötte, akire számíthat, aki szakmailag többet tud, mint ő, és megkapja a szükséges segítséget a tevékenységéhez, akkor ez az ember csodákra képes.

Azt se felejtsük, hogy minden sikeres ember mögött van egy jó társ is.

Most egy ilyen csapat van mögöttem, akiktől sokat tanulok és midig rendelkezésre állnak, amikor szükség van rájuk. Büszke vagyok rá, hogy ehhez a csapathoz tartozhatom.

„Mert, kell egy Jó csapat”

Valószínűleg Önnek is. Számíthat ránk.  

Tóth György
Marketing és

Pénzügyi tanácsadó