Történetünk főhősei valós személyek, de kitalált nevekkel szerepelnek. Ha valaki mégis magára ismer, az csak azért lehet, mert a jelenség nem a véletlen műve, ez a mai magyar valóság.

Kálmán 30-40 éve sikeres vállalkozóként az építőiparban tevékenykedik. Kis csapatával, kisebb-nagyobb cégeknél kivitelezőként végezte a felmerülő, építőiparhoz tartozó munkálatokat. Megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik. Évek kellettek ahhoz, hogy ezt kialakítsa. Nem kevés energiába és pénzébe került, hogy a legjobban fizető, és kellően nagy volumenű munkákat kapja.

Sokszor sokat kellett bizonyítania. Kis munkákat kellett elvégeznie, - hogy megismerjék,- időnként mélyen ár alatt, vagy ingyen. Viszont ennek köszönhette később a bizalmat, ezért számíthatott arra, hogy majd kap jól fizető munkákat is.

Eleinte sokat izgult, aggódott, mi lesz, ha becsapják, és mégse ő kapja meg a jól fizető munkákat, hogy fizeti ki az alkalmazottait, hogy él meg. Ezeket a gondolatokat mindig elhessegette magától, mindig optimistán gondolkodott, soha senkiről nem tételezte fel, hogy becsapják, hiszen mindenkihez becsületes volt, mindig precíz és korrekt.

Nehezen oldotta meg ugyan, hogy az ingyen elvégzett munkák után kifizesse az alkalmazottait, mert hát nem volt bevétel, ráadásul ezt még az adóhivatal se hiszi el, mert az „következetes”, és nem hiszi, hogy ilyen van. Csinálni kell valamit. Ilyenkor jön az, hogy legalább papíron kell dolgozni, ehhez pedig számlák kellenek, ami bizonyítja a bevételt és a kiadást is.

Később főszereplőnknek eljött az ideje, végre árajánlatot kellett adnia egy nagyobb munkára.

Elkészítette árajánlatát, majd a megrendelő megfelelő emberével egyeztetett, amikor kiderült számára, hogy ami árajánlatot elkészített nem jó, mert a szétosztandó pénzeket nem tartalmazza.

Új ajánlatot kell írni, de már megkapta a sarok számokat, mennyiről szóljon ez az összeg.

Megtörtént a megállapodás, mennyi az egészből Kálmán pénze, - amennyi a számlából nála marad – és mennyi pénzt kell visszaosztani.

Kálmán számolt, neki még így is marad elfogadható haszna, tehát rendben, beleegyezik, mert tudta, ha nem ezt teszi, akkor más kapja a munkát.

A helyzet az, hogy akárhol dolgozott, vállalkozóként, mindenhol így volt, mindenhol kiszámolták mennyi a leadó és csak akkor kaphatta meg a munkát, ha ez megvan.

Mint mondtam sikeres vállalkozó Kálmán, ezért mellette sokan gyarapodtak láthatatlanul.

Hosszú évek alatt, valamint az utóbbi idők sikeres munkáinak köszönhetően, összegyűlt egy nagyobb vagyon.

Főhősünk fejében sok-sok gondolat futott át. Egész életében az építőiparban tevékenykedett, ehhez ért és úgy érzi, elég energiája van, ahhoz, hogy még dolgozzon. Nem tudta elképzelni életét munka nélkül, egyébként is van még néhány éve nyugdíjig.

Hallgasson könyvelőjére, aki azt javasolta, „adózza le nyereségét”, akkor is marad bőven, amiből élete végéig kényelmesen élhet. Fektesse be a megmaradó pénzt és kényelmesen éljen családjának.

Kereste a megoldásokat. Lassan, nehezen szokott dönteni, mert iparkodik minden kérdést jól körüljárni, megbizonyosodni választásának előnyéről, hátrányáról.

Miközben kereste a lehetőségeket összehozta a sors Dezsővel, aki azt állította magáról, remekül ért az adóelkerülés fortélyához. Kálmán, mindig őszinte ember lévén elmesélte gondolatait, nyitott volt, mint mindig, így Dezső barátunk maximálisan kiismerte Kálmánt.

Kis idő múlva Dezső, - Kálmán szájízének abszolút megfelelő – „nagyszerű” tervvel állt elő.

Az eddigi kivitelezői tevékenység helyett beruházóvá kell válni.

Megvan a pénz, gyerünk telkeket venni és induljon a munka. Kálmán kérdezte Dezsőt, hogy mennyi pénzzel kell kalkulálni, de Dezső megnyugtatta, elég annyi, mint amennyi Kálmánnak van, majd ő meg végig menedzseli az egészet, készít kalkulációkat, megtérülési számításokat. Mivel Kálmán egyáltalán nem ért a pénzügyekhez és eddig különösebben nem is volt rá szüksége, elfogadta a tanácsot. Dezső megmagyarázta, így el lehet kerülni, hogy nagy adót kaszáljon le az állam, ráadásul még egy kalap pénzt lehet keresni.

Tetszett nagyon Kálmánnak a dolog és - mivel Dezső valahogy mindig kitalálta gondolatait – az idővel kialakult bizalmat nem lehetett megkérdőjelezni.

Megkezdődtek a beruházások, szépen alakult minden, a terveknek megfelelően, sőt újabb telkek kerültek a látómezőbe. „Kecsegtető áron megkapod, ezt nem lehet kihagyni”, javasolta Dezső.

Kálmán igazat adott neki, eszébe sem jutott, hogy még nem vonták le a tanulságokat az első beruházásból, még nem számoltak, még nem vontak egyenleget.

A beruházások befejezéshez közeledtek, közben a tervezés megkezdődött az új szerzeményen.

Újabb telek került a látókörbe, azt is meg kell venni, hiszen a terveknek megfelelően haladtak a beruházások. A közben megépült szép lakások átadásra kerültek, a vártnál jóval kevesebb hibával, lehetett örülni. Senki nem számolta, valójában mennyibe került mindez, mik a megtérülési mutatók. Bár a titkárnő, - aki a könyvelésre előkészíti az anyagot és ráadásul megbízható, régi alkalmazottja Kálmánnak – időnként jajgatott, hogy ez nem lesz így jó, de hát ki veszi figyelembe egy titkárnő intelmeit, mikor „kiváló, az összes svindlit ismerő személy” irányítja a pénzügyeket?

Dezső időnként jött, most innen kell még számla, mert túl nagy lesz a nyereség, most ne fizessenek ki valamit, mert kevés a pénz, most így, most úgy variáljanak, de ezt pénzügyileg már nem ellenőrizte senki. Kálmán elfogadott mindent, amit Dezső mondott, mert már az első mondatot sem értette, mikor pénzügyekről volt szó. Azt se tudta senki, ezek a nem kalkulált mutatványok mennyi plusz költségbe kerül Kálmánnak. Csak az előnye lett bemutatva.

Az új ingatlan szerzeményen is folytak a tervezések, az utolsó pénzek is megérkeztek az előző beruházásból és az egész rendszer munkálkodott, de már nem volt bevétel.

Csúszott a tervezés, közben a megvett telkekre törleszteni kellett a hitelt, a munkatársak bére, adóhivatali befizetésre megtörténtek az utalások. Tehát minden működött, csak lassabban, mint ahogy eredetileg tervezték.

Gyűltek a felhők, de Kálmán ezeket még nem látta, úgy gondolta közel az idő, hogy minden engedély kézbe kerül és megindul a beruházás, ami helyrebillenti az egyensúlyt. Ekkor még úgy gondolta, mindenre megoldás az építkezés megindulása.

De ekkor lecsapott a villám, derült égből, akárcsak más piaci résztvevőkre. Szeptember 15.

Megindult a lejtmenet a világban, bedőltek a bankok. Politikusok bankárok nyilatkoztak, hogy minket ez nem érint. Ebben hitt Kálmán is, és egyetértett Dezsővel. Folytatták az építkezés előkészítését, a régi romos ház bontását, engedélyek sürgetését, szóval, tették az ilyenkor szokásos dolgukat.

Aztán egyszer csak szembesültek a ténnyel. Megdrágultak a törlesztő részletek, még mindig nem kezdődhet az építkezés és 2008-ban már biztos nem is tud elkezdődni. Viszont a kiadások megmaradtak és megkezdődött az, ami Kálmán életében még soha nem fordult elő.

Nem tudott időben fizetést adni, nem tudta befizetni az esedékes járulékokat, de kezdett válságos lenni a napi megélhetésük is.

Világossá vált, hogy el kell adni a telkeket, hiszen a saját háza is veszélybe került, mert már a hiteltörlesztést se fizette. Sokat vajúdott, pedig mi, akik képzett pénzügyesek vagyunk, már az első pillanatban jeleztük, mi a teendő. Még mindig Dezsőben bízott, mert ő kitartott az építkezés mellett, ő jobban tudott Kálmán szájíze szerint beszélni.

Még mindig azt gondolta, hogy az ide-oda számlázás majd helyre tesz mindent.

Az idő haladt, döntés elodázva, gyakorlatilag, aki valóban pénzügyekkel foglalkozik, - ismeri a vállalkozások, valamint a nemzetközi és hazai pénzügyek törvényeit – az látta, hogy Kálmán a vesztébe rohan, semmi és senki nem tudja megállítani. Talán az utolsó pillanatban ezt belátta ő maga is és végre megkezdődhetett a pénzügyi rendezés.

Csak most már vergődik, mert semmire sincs pénze és roppant szűk lett a folyosó, amin haladhat. Elúszott a nehezen megkeresett vagyona, nincs meg a beruházások nyeresége és most jön a kényszerértékesítés, mikor az életben maradás fontosabb, mint a telkek ára.

Jó megoldás nincs!

Ismét eltelt egy év. Magunk mögött hagytuk 2008-at.

Sokat változott a világ, főleg az elmúlt három hónapban, hiszen szeptember 15-én bedőlt a Lehman Brothers, egy bank, amely talán a legnagyobb volt a világon.

Nézzük meg, nálunk változott-e valami a vállalkozások év végi tevékenységével kapcsolatban.

Decemberben megkezdődik a vállalkozások „adóoptimalizására” történő kísérlet, vagyis kezdődik a számolás. Könyvelő bevonásával, vagy nélküle, de mindenki iparkodik még a zárást megoldani.

Hogyan? Sokan megkeresnek, mert túl kevés kiadott számlájuk volt az év folyamán, viszont volt bevételük. Nekik ezért kell számlát kiadniuk, mások viszont azért keresnek, mert sok áfát-t kellene fizetniük, ezért szívesen vásárolnának.

Hogy tudok segíteni? Fentebb is láthattuk, mihez vezet a nem kellően körüljárt „adóoptimalizálás”. Ma már nem működnek a régi technikák. Az adóhivatalnak nagyon jól felkészült szakemberei vannak, gondolják meg.

Mi pénzügyesek tudunk segíteni a vállalkozásokon, de csak legális, a törvény által lehetőséget adó módon. Tudjuk optimalizálni az adóját, meg nem támadható módon. De időben kell elkezdeni!

Az is nagyon fontos, hogy utólag gondolkodni, mindig többe kerül, mint előre tervezni.

A pénzügyi tanácsadó repertoárjában valóban vannak lehetőségek, de ezt mindig személyesen, az adott lehetőségek figyelembe vételével, megfelelő tervezéssel lehet végrehajtani. A legtöbb ember akkor jár jól, ha ránk hallgat. Néhányan, viszont életük végéig kuporgatnak.

Fogadják meg tanácsomat és hívjanak, írjanak.

Tóth György
Független marketing
és pénzügyi tanácsadó